Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!

Nem kell gyakorló katolikusnak lenni ahhoz, hogy érezzük: a hazugság nem valami önmagában való morális rossz, hanem a másik ember megrontása (bólogató küldött), megkárosítása (fizető tulajdonos). Emiatt sosem lehet eszköze még egy "jó" cél elérésének sem, de nem adhatunk felmentést sem, nem létezhet másik értékrend, ami felmenthetné az elkövetőt.

A hazugság nem egyéni, hanem közösségi/szövetkezeti/ bűn. A hazugság nem önmagában rossz, hanem azért, mert szomszédjaink kárára van.

A Simonyi Lakásszövetkezet beszámolói megbízhatatlanok, olykor a törvényeknek sem, de a tulajdonosi igényeknek szinte sosem tudnak megfelelni.

Ennek a szövetkezeti mismásolásnak szerintem konkrét okai és célja van, az okokat és a célt a simonyilfsz közösségének pedig sajnos nem kell bemutatni.

De miért kell ismét és ismét, újra és újra valótlanságot állítani? Miért kell újra és újra belehazudni a tulajdonosok szemébe?

Hogy jutottunk el idáig? Miből ered ez a végtelen fokú arrogancia, hogy mára Norbit már nem is érdekli kinek és miben nem mond igazat?

Tényleg elég, hogy a mi pénzünkből, de általa szerződött küldött/vállalkozók mindent megszavaznak?

Ennyiszer tévedni már matematikai csoda lenne, emiatt (is, de lásd korábbi írásainkat) használhatjuk talán a: "Norbi ismét behazudta" kifejezést.

Ma van 2020. június 2. napja, Norbinak ez sem sikerült, de ez nem egyéni kudarc, ezért Ön fizet újra és újra, hónapról hónapra!

Beszámolónak se híre, se hamva
 - nem kaptunk semmi tájékoztatást
 - nem lehetett kérdezni sem, mert "ZÁRVA" volt az iroda
 - közzé sem lett téve (korábbi évek gyakorlata alapján) olyan beszámoló, amit nem fogadtunk el
 - de egy szó sem hangzott el arról, miért nem tartja be az ígéretét
 - ...

Lehet a "korábban megszokottak szerint" simonyiéknál azt jelenti, hogy: "egy szavamnak sem lehet hinni" továbbra sem?